2018. április 15., vasárnap

Amikor

Úgy bő félévvel ezelőtt még tíz évvel fiatalabbnak láccottam a koromnál, ami nem csoda, mert a korom afféle égéstermék. 

Biztatóan tekintettünk a jövőbe, úgy is éreztem magam, testileg-lelkileg, már ha lelkileg lehet ilyet. Lehet hát, nem kell felnőni, elég felnőttnek látszani. 

Mostan meg mesésen nézek ki, került idehaza egy egész alakos tükör, tükröm, tükröm, mond meg ...hát nem mondta meg, csak mutatta. Na, jó, ekkora szemem, fülem nincs, nem is látok, hallok rendesen.

Ennyit a fiatalságról, hosszú életről, szépkorról. Úgy általában az ember nem foglalkozik élet és halállal, mármint a sajátjával. Mindenki tudja, hogy eljön Joe Blackkorongvilágunkban észrevétlen pereg a homokóra.

Azután fáj egy kicsit valamid, kicsit tovább mint kellene, meg minek is? ...és rövid úton (+ várólisták) kiderül, hogy van itt "valami". És persze rövid úton mindenki megtudja, akarsz róla beszélni?...akar a fene, senkivel sem akarok, látni se senkit, mégiscsak bele kellett volna olvasnom a pálmalevelembe.

Ésakkor most mi van? Meg fogok halni? Eddig is tudtam, igaz, nem így terveztem, sőt sehogy, de hát ki vagyok és, hogy tervezzek. Így is tovább éltem, mint sokan mások, családtagok, ismerősök. Nem meghalni a probléma, élni odáig. "A halállal nincs semmi dolgunk. Amíg élünk, azért, amikor meghaltunk, akkor meg azért."

"Ily gyorsan betelik nyaram..."











2018. március 15., csütörtök

Terime

Amint a mellékelt ábra mutati, teriméje akárkinek lehet, korra, nemre, és etnikumra tekintet nélkül. Amolyan nemgoauld féle, addig nem tudod, hogy, szóval végső soron semmit nem tudsz, eccer csak van.

Azután ráfogod, hogy a gyomrod azért fáj, mert elcsaptad az aluljárós cigányok  kutyálta undorító pizzával. Napok múlva azután csak elmensz az orvoshoz, miután veszélyben látszik lenni a évvégi vacsora. 

Nem teccik neki a laboreredmény, ultrahang, némi epe-shunt, belenézne a gyomrodba is. Nincs benne semmi látnivaló. De a shunt. Nem szeretik. Olyan mint a választópolgár, kiszámíthatatlan. Közelebbi orvosismerős érdeklődését felkelti a thing. 

***

Újabb ultrahang. És most hiába sunnyog terime a hasnyálmirigy és májlebeny között, a mi Redrick Schuchartunk már veszi a piros telefont. "Van itt valami, amit meg kellene nézni..." - lebuktál backi!...
***

"Mikor sárgult be?" - kérdi a főorvos. - Sárga vagyok?...Franc se néz tükörbe, mégmajd töprengenem kell, ki a fene a sovány, rosszkedvű nagyorrú, félázsiai félzsidó, aki visszanéz. - "Rendben. CT, biopszia, ERCP. Azután meglátjuk."

És meglátták. Műtét vagy chemo. Na, jó, elébb chemo, és ha terime "összemegy" és nem ragaszkodik, jöhet a  tumortalanítás. Három sorozat Folfirinox - tudtad, hogy mennyiféleképpen lehet szarul lenni nap mint nap? Hát, nekem meglepetés. 

***
Rövidlátó Piroska : - Jaj, nagyi, mér ilyen szőrös az arcod? - Eeeromlott a villanyborotvám.. - Jaj, nagyi, de a szád is meg, a fogaid...- Ne törőggy vele, úgy is jól bekaplak, kosarastól kalácsostól, borostól...

Vadász jő, hosszú méla lesből..- Hogy horkol a banya, azér ez nem normális, csak megnézem. Hoppá, a sanda dög, csak nem lenyelte a vérnyuggert...? - na kivágom amíg a dög anesztálta magát..és télleg. Itt a hülyepica unoka is, na, az állatot meg megrakjuk kővel, hogy ne éhesen ébredjen.

Na, ezt a farkasos feelinget kell elképzelni, ha folfirinoxal kényezteted magad. Vagy a terimét. 

***
De a negyedik sorozatot már nem viseli a legyengült szervezet. Utólag kederül, terime sem. Kipróbálom a nénóval a kórházba opciót. De itt a vége, se műtét, se chemo. A sebészek Húsvétra hazaengednek, melegen ajánlva a hospicét, onkológust, vagy amit akarok. CT is elnapolva, onkológus sem tud mihez kezdeni velem, de ha jobban lennék  jöjjek vissza...hehe...halál, vagy ungabunga. 

***
Home, sweet home.. Gyermek vagyok, gyermek lettem újra...etetnek, pelenkáznak, fürdetnek. Száj, nyelőcső, gyomorszáj nyálkahártya totálkáros, az evés keserves, hangom sincs. Amúgy meg ki vagyok okítva, mit lehet, mit nem ajánlatos hasnyálmirigy-máj diétában. Leginkább semmit ami jólesene, de szerencsére nem érzek ízeket a gorombák kivételével, édes, keserű, csípős, semmi sem olyan, mint annak előtte. Ja. És fel kellene szedni vagy tíz kiló elveszített izmot. A bőröm maradt XL-es, a belevaló meg M-es, mindenfelé ráncos lebernyegek lógnak, a felső réteg mint a pergamen, minden csontom kilátszik. Némi sétáláson kívül az izomzat nem képes másra, ha fellépek egy lépcsőfokra a másik lábat nem tudom ugyanarra hozzáemelni, nemhogy a feljebbikre. Beleegyezem a gyógytornába, hospice házhoz jön. Addig meg négykézláb...hehe...mint őseim.  

***
Májusra annyira helyrehozzuk magam, hogy egy közbenső labor bizakodásra ad okot. Megér egy előrehozott CT-t. Az eredmény továbbra is biztató, de nem egyértelmű. Az orvosi team további chemoterápia mellett dönt, más típusú, enyhébb, de hetenkénti kivitelben. Kevés mellékhatás, tudok enni, folytathatom a "hízást".







2018. március 11., vasárnap

Utcánkép

Felújítják kis utcánk burkolatát. Na, nem annyira, új akkor volt utoljára amikor a Kovács bácsi száguldozott rajta a lovaskocsijával a bulgárföldje és a piac között, minket gyerekeket meg kakasok, és harcias ludak hajkurásztak a füves árokpartokon. Vagy mi őket.


Na, ehhez is ugyanúgy ért az aprónép, mint a szelepszárszimmeringhez, de inkább a háziasszonya, amék ráér az emeleti ablakból áttekinteni a helyzetet. Azután megvitati úton útvégen, ahol összefut, és a tanulságot kicseréli  a másikon, hogy mérnemúgy. 

Lehetne, persze, másképp is, de azt errefelé elmagyarázni kissé bonyolult.


Nemcsak azért, mert "azok ott" nyugodtan elkezdhetik bármely évszakban, nem kell, lesni a harminc napos előrejelzést, hogy NA MOST! - lesz itt minden, eső, dagonya, fagy, olvadás, dagonya, csak tükör(*) nem, a két kis bobcat rémülten küszködik fel, s alá az agyagos bányakavicson.

(*) az útpálya síkja




2018. február 26., hétfő

Rovar

"Rovart egyáltalán nem eszik a magyar ember. De hogyha ezt az értékrendet, ami a keresztény Európa értékrendje, föllazítják, elavult, üldözendő, van helyette más: ilyen másság, olyan másság. De más kultúrákban ez teljesen máshogy van. És ez a kultúrkör szabályozza azt is, hogy mit eszünk meg." - mondotta minap a legfőbb földművelő.

Arra célzott, hogy megint jönnek, nem maradnak, de ha muszáj nekik, bogarakat akarnak enni. És még elképzelni is rémületes, amint elvadult egész-ázsiai hordák járják a magyar földet és gyűjtik a harlekin katicát, meg a kanyargós levéldarazsat, de szerintem nem ússza meg a burgonyabogár, de a csíkos pajzsospoloska sem, pedig olyan árpádsávos. Még teriméjük is lehet, honnan tudhatnánk?!


Namost kinek kell egy ilyen szomszéd. Van nekünk saját mélykeresztény gyökerű értékrendünk, aminek megfelelő szomszédot szeretnénk. 

A lovakat disznókat lelövik, ugye?...nem, dehogy - kicsim -  agyonrázzák, ledöfik, kivéreztetik, meg ilyenek. Már amékből nem lesz rezsibiztos, de ezek azért kevésen vannak.

Jóvan na! Azt sejtettem, nem avatkozom többé a politikába. De nem bírom megállni...

2018. január 2., kedd

Ringasd el magad

"Ha nem bírod már elviselni azt, amiben vagy, Lépj ki, mint egy rossz cipőből, ringasd el magad,..."

Emút10év. Naggyából. Már ami a blog elmélkedést illeti. Azt hiszem, itt a vége. Volt már kisebb összefoglalás féle, a teljesség igénye nélkül. Ez is olyasfelé alakul, végül is teljesen mindegy, ami összefog-al kezdődik, annak mára nincs értelmezhető jelentése, legalábbbis ami a társadalmat, politikát illeti. Mitől is lenne. Egymást tagadjuk ki jussunkból. Ami az ország lenne, mindannyiunké, "nekem szülőhazám..."

Háborúban állunk. Nem számít, miféle háborúban. Az sem, hogy "A háború egyik alapvető hatása, hogy az emberek ne akarjanak maguknak jellemet." A háború hozadéka az, ami számít. Bizonytalan érzés kétmillió jellemtelennel együttélni. Úgy, hogy közben rokonaink, barátaink, ismerősök, szomszédok. Lehet, hogy kikérik maguknak, de az ő választásuk. "Az ember osztályozza a többi embert. Papír, végzettség, műveltség alapján ítéli meg. Aztán a háborúban, a fogságban megtanulja, hogy van más értékrend. Egészen más... ha lefoszlik a kultúra máza..." 

Nyilván nem kétmillió a kétmillió, talán csak az a baj, hogy legtöbbjük "csak a húsvágáshoz ért.." Korongvilágunkban a háborúhoz közpénz kell. A vesztes háborúhoz is. A miénk, azoké, akiknek esze ágában sem lenne háborúzni. Mi legfeljebb majd siratjuk "a semmit, a másét".. Akárki győz, pirruszi győzelem lesz.

Erről szól a magyar történelem, minek állnánk útjába?

2018. január 1., hétfő

Odahagyó

Valahol abbahagytam, régi magam odahagytam. A varázsló eltörte pálcáját...ráültem kettétörött..hehe. Van ilyen.

Azt gondoltam, felesleges gondolkodás helyett, ezentúl jegyzetelgetnék.









2017. november 20., hétfő

jég(Korszakalkotó

Figyelemre méltó megállapítást exhumált expozált korunk egyik nagy gondolkodója a minap.

"Ha belegondolunk, az arról szól, hogy egy-egy állat nem a saját törzsével, saját fajtájával él együtt, hanem az elefánt, a tigris, a lajhár meg a mittudomén, ezek alkotnak, a másság egy életközösséget, és mennyivel jobb nekik így, mint másképpen.” ( forrás  https://444.hu/2017/11/14/bencsik-andras-leleplezte-mirol-szolnak-valojaban-a-jegkorszak-rajzfilmek



Mi tudjuk magunkról, a megnemértés a nagy elmék sorsa, akik meghazudják meghaladják korukat. Így nem is csodálkozunk azon, kukkot sem értünk fenti idézetből. Béla szerint kukk nem is volt benne, de most is csak szőrszálhasogat. Végül is, Sir Attenborough már kilencedik x-ét fogyasztja, ideje visszavonulnia.

Megasztár megasztán mi csak nézzük a filmeket, míg mások látják is. Tudnak a képek közt olvasni. Mi is tudunk, persze, de akkor nem látjuk a képeket.